2017. február 27., Hétfő
A hétfő a hétvége kipihenésének napja az itteni szokásaink szerint. Reggeli meditációval kezdtem, majd jól eső reggelivel, ebéd előtt kimostam pár dolgot, kiteregettem. Ebédkor összeraktuk az utolsó hetünk (4 és fél nap) programjait. Én nagyon szerettem volna elmenni szafarizni, így keddre nagyon igyekeztem ezt leszervezni és a stafétát Anna szeretettel át is adta.
A múlt héten bejelentkeztem az utolsó pillanatban személyes mantra avatásra, aminek nem tudtuk még az időpontját, csak azt, hogy ha azt megmondják, akkor ha ott vagy mehetsz rá, ha nem, akkor most sajnos több lehetőség nem lesz meg kell várni az otthoni alkalmakat. Szerencsénkre összeállították a Szvámik a programot, ami részemről nagyon jól sikerült. A reggeli meditációban, meg amióta jelentkeztem én igyekeztem átküldeni mentálisan az üzenetet, hogy nagyon szeretném, de csütörtökön, mert kedden szafarizunk reggel, szerdán pedig egész napos túra lesz, barlanggal, egy kis Himalájával, Gangesszel stb. Tehát Anna meghozta a programot és engem Szvámi Ritavanhoz osztottak be csütörtökre, úgy, hogy én leszek az utolsó. Ennél jobbat nem is kívánhattam volna!
Ebéd után az ebédlőnél lévő „majom”fát figyeltem meg, és álltam alá, miközben egy picike gyerek majom egyre közelebb merészkedett a fejem felett lógó ágon. Nagyon kamera érzékeny volt a kicsike, mert szinte végig a telefonomban nézett, miközben lencsevégre kaptam őt. Visszatértünk a házunkhoz, ahol Marianna felhívta a figyelmemet egy cicára. Erre felé valahogy a macskából elég kevés van és ez egy nem is akármilyen példány volt. Nagyon gyönyörű vadmacska mintás, fényes szőrű, még fiatal cica volt, aki megfelelően élvezte a simogatást, ha akarta igen, ha nem tetszett neki, akkor arrébb ment. Cica kényeztetés után egy gyíkot, vagy gekkót – nem tudom pontosan – vettünk észre a falon és azt igy gyorsan lefotóztam, gondoltam is magamban, hogy most már csak néhány állat hiányzik a repertoárból és teljes lesz a lista.
Jöhetett a délutáni hatha jóga, légzés és a meditáció. A meditációban az utolsó héten sokat fejlődtem, az ülésem javult és már volt az egy óra alatt néhány perc, amikor nem futkostak a gondolatok keresztbe-kasul az agytekervényeimen, elképesztő sebességgel fejlődöm, bár a szarkazmusom nem múlik. Egyébként tényleg fejlődésnek kezdtem el hétfőn megélni az apróságokat, ülés, légzés, figyelem elengedés, ebben persze nagy segítség az a guru jelenlét, a hely szellemén túl, ami most itt van, négy Szvámi, köztük a tradíció spirituális vezetője Szvámi Ritavan is jelen van minden meditáción és az elméjük terével segítik a tanítványok fejlődését.
Este a vacsoránál megbeszéltük a holnapi részleteket a szafarizáshoz, majd ahogy tudtunk aludni mentünk, hogy másnap hajnal 5-re frissek és üdék legyünk, mint a harmatos virágok…