2017.02.24, Péntek
Tegnap született egy kis boci és volt olyan szerencsénk, hogy pont ott jártunkban megmutatta nekünk az egyik helyi gondozó, annyira cukiii (a boci)!!!
Ma is folytatódott a tánctanulás, sok elmélet, kevés gyakorlat… a tánc része nagyon jó, a rengeteg elméletet nehéz befogadni tánc tanulás címén, de elmondta az oktatónk, hogy ezt nem szórakoztatásra találták ki első sorban, hanem meditációs technikának.
Voltunk tájékoztatón, hogy milyen lesz az esti program… mérhetetlen álmosság volt rajtam egész nap, így a templom mellett, a sátor alatt a finom puha újonnan lerakott szőnyegen szundítottam egyet a vonuló hangyák mellett, miközben a picike templomból a beszéd zaja kiszűrődött. Szerencsére sikerült aludnom egyet vacsora után …
Shivának minden hálám, hogy egy ilyen ünneppel örvendeznek neki, a tegnapi nap egyszerűen fenomenálisan, fantasztikus volt, másnap reggel még éhes sem voltam, úgy éreztem, hogy annyira feltöltődtem szellemileg, hogy a földi táplálékot nem igazán éreztem fontosnak.
Szóval február 24. Shivaratri, ezen a napon ünneplik Shivát, áldoznak neki, lemossák, megtisztítják, majd tejjel, Gangesz vízzel, mézzel, ghível bekenik a Shivalingamot. Ezután feldíszítik virágokkal és újra tejet csorgatnak rá hajlított, tehén szarvakhoz hasonló tölcsérekből, ezt a tölcsért fogják a kezükbe és miközben rácsurog a tej, te kívánhatsz mindent és bármit.
A Shivalingam egy hatalmas hegyikristály tojás, amit egy négyfejű ezüst kígyó őriz, az egész ceremónia alatt pandik (papok) kántálnak, mantráznak, énekelnek. Elég hosszú szertartás volt, 9-kor kezdődött és fél egykor lett vége itt az ashramban. Fél egy után egy az alkalomhoz illő egy órás meditációt tartottak, majd átmentünk egy közli templomba, ahol még tartott a rituálé, így ott is énekeltünk, táncoltunk és persze rengeteget fotóztunk. Sajnos ezt az éjszakát nagyon nehéz szavakba tölteni, voltam már pár buliban, de azt hiszem ez volt a legjobb pooja, amin valaha is részt vettem! Jó ez az első poojám volt.
Amikor beültünk a kocsikba fél kettőkor a csoportunkból már csak heten maradtunk, más csoportokból pedig nem is jöttek, a helyiek és Szvámi Ritavan tartott velünk. Ő az Ashram spirituális vezetője, eddig keveset hallottam róla és látni sem láttam, csak egy képet, de különösebben nem volt semmilyen benyomásom, most viszont végre nem csak megértettem azt az áhítatot, ahogy róla és az elődeiről Szvámi Rámáról és Szvámi Védáról beszélnek, hanem át is éreztem, teljes maximalitással, megérintett a jelenléte, az egész lénye. Svamiji mindent megáldott a szertartás alatt és részt vett minden apró momentumban.
A kocsiban egy pillanatra tudatosítottam a jelenlétemet és csak ennyit mondtam Panninak:
– Most ugye érzed, hogy éjjel fél kettő van, mi az éjszakában autóval elindultunk egy templomba bulizni egy tucat indiaival és Svamiji!
Persze, hogy érezte és nagyon örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt az élményt, egy jól irányzott „high five”-val megpecsételtük ezt az életérzést! Az este folyamán ezt az összepacsizást többször is megejtettük, így tudtuk a legjobban kifejezni, hogy ez mekkora királyság, bár némileg antiszakrálisak voltunk, de közben mégis teljes lényünkkel éltük át az egész éjszakát. Elvegyültünk a helyiek között, az eddig nagy részt szikla szilárdságú arcú oktatók, mosolyogtak, haverkodtak, ami ebben az országban kicsit ritka. Ezt úgy lehet jól elképzelni és érzékeltetni, hogy ha az utcán megpuszilod a párodat, azért 7 év börtön jár, több helyen ki van írva, hogy tilos az érzelmek kifejezése, tehát még a kezét sem foghatod meg senkinek, itt az ashramban természetesen ezek a szabályok némileg enyhítettek, de itt is nagyon kell figyelni, hogy ne essünk túlzásokba.
A templomhoz vezető úton az utcákon állt halomba a szemét, az emberek itt ott aludtak a padokon, székeken, földön, kutyák habzsolták a kiömlött maradékot. A templom „karácsonyi” fényárban úszott, mindenhol lampionok, égő sorok, különböző színekben a rendezettség minden köteléke nélkül. A templomba lépve le kellett vennünk a cipőnket, annak ellenére, hogy a padlón folyt a tej, az olaj, a víz, a gyümölcsök, díszítések szana-széjjel. A kis templomban végül kb 20 ember tömörült be, mi a bejáratnál álltunk egy darabig, aztán mi is bekerültünk a körforgásba, az épület cirka 5*5 méteres volt, szóval nem túl nagy, mondhatni nagyon kicsi, és annak is a közepét a helyi Shivalingam és a felajánlások foglalták el. Itt is szóltak a mantrák, Svamiji megáldott mindent. Mi beszívtuk a füstölők illatát, körbe táncoltunk az ereklyét, kezünkben a gyertyákat tartó tállal. A körülöttünk lévő káoszból, annyira könnyen bontakozott ki az egységbe és tisztaságba megérkező kozmosz, amit kevés helyen lehet megtapasztalni, minden kosz, rendetlenség ellenére mégis volt az egésznek egy rendezett, letisztultsága, áhítattal az isten felé, és minden élőlény felé.
A szertartás még tovább folytatódott, amikor vezetőink összegyűjtöttek minket és a kocsikba préselődve visszatértünk az ashramba. Pannival még nem igazán tudtunk elaludni, így átmentem hozzájuk egy kis csoki evésre, hogy édes ízzel zárjuk ezt az élményt. Még vagy fél órát beszélgettünk, elmentünk vízért, majd az „utcájukban” jó éjt kívántunk és visszamentem a szállásomra. Abban a szerencsében volt részem, hogy ha utolsó sarkon Szvámi Ritavan még beszélgetett, így ezzel a képpel térhettem nyugovóra. Bár arra számítottam, hogy nehezen fog jönni az álom a szememre, mégis gyorsan és mélyen tudtam aludni, cirka négy órát, és már folytatódott is a következő nap …