2017. 02.22., Szerda
„Gyere táncolj, gyere táncolj még …”
Kora reggel ébredtünk, így lehetőségünk volt a reggeli imához is csatlakozni és az ízület- és mirigy tisztító gyakorlatokhoz, majd kellemes befejezésként a meditációhoz. Erre a hétre már elmúlt a mohóságom – egyébként többektől is hallottam, hogy hasonlóan állnak a kérdéshez – már nem kívánom és nem is fogyasztom el az egész kínálatot, a reggelim sok friss gyümölcsre és két pirítósra szűkült. Nagyon finom, ízes és tápláló a helyi tej, amiből a reggeli kását és teát főzik, de úgy tűnik a szervezetem a bőrömön át tiltakozik ellene, így az esti fél pohárra szűkítettem a tejfogyasztásomat. Egyébként az ebédnél is kevesebb rizzsel, indiai kenyérrel is beérem, úgy tűnik megtelt a rendszer!
10 órakor megkezdődött a várva várt tánctanfolyam. Nem úgy indult, mint egy szokásos tánc oktatás, hogy akkor alaplépések… hosszú elmélet és filozófiai háttérrel kezdett a tánctanárunk, ami nekem kicsit száraz volt, de így majd mélységében sajátíthatjuk el mit is jelent a szépség és a tudás egybeforrása, hogy a táncot, mint meditációt használjuk. Az alapállást azért az óra vége felé felvettük, sarkak szigorúan 3 ujjnyi távolságra egymástól, lábfej szétnyílik, térd rogyaszt, deréktájék rész behúz, egyenes a hát, a vállak lazák, a karok behajlítva, ujjak egymásmellé feszítve, hüvelykujj kinyújtva, kézfej a derekakon és kitartás, mint egy szépen felépített ászana, majd csak a szemmozgatással és a nyak jobbra balra tolásával folytattuk, és erre a napra be is fejeztük a tánc eme részét.
Egy napra két ilyen óra is jutott, így 3-4-ig már az alap kézmozdulatokat tanultuk, ami első ránézésre egyszerűnek tűnhet, de egyáltalán nem az, szanszkrit versikével követve, és minden kéztartást saját történettel együtt tudnak az indiai táncosnők és most megpróbáltuk mi is megtanulni. Rengeteget nevettünk, néha olyan érzésem volt, hogy most vagy nekem van kevesebb ujjam, vagy neki van párral több, mert egyébként ezt így lehetetlen követni, de a sokadik ismétlés után, majdnem ment hibátlanul, jó egy rész, ami 3 egymást követő gyors váltás az teljes sötétségbe vész és kiderült a kisujjam sem hajlik, csak erősen koncentrálva … naaa akkor derült ki, hogy ennek gyorsabb a tempója is van és, ami ment azt se sikerült úgy hajtogatni, ahogy kellene…
Ezután egyből egy hatha jóga következett, amit más és más oktató tart, most 5 napon keresztül önkéntes túravezetőnk tartja. Már kedden is ő tartotta, de a híre csak erre a napra terjedt el annyira, hogy a mi női csoportunkból szinte mindenki, legalábbis a csoport nagy része jelen volt, nem hiába ennyi idő után már szükségünk van a férfi energiára, amiből töltekezvén az utolsó napüdvözletet elfelejtve állva néztük végig, ahogy ő csinálja, nem vagyok benne biztos – jó, de igen – eléggé zavarba jött, amikor ezt észrevette és még valaki ki is mondta, hogy „De olyan szépen csinálod…” …ááááááhhhh…. „Fhííííííl, rhííleeeeeeksz …” Garantáltan lelazultunk …
Szerdán egész napos mantra meditáció lesz, amihez minden háznak Anna beosztása szerint kell csatlakoznia, mi 2-3 órakor vagyunk soron. Ennek a helyszínét tekintettük meg lefekvés előtt és gyakoroltuk a mantrát. Aztán gyorsan kellett ágyba bújni, mert tudtuk, hogy másnap 4-kor kell kelnünk, így az Indiai történelem során először, 10-re sikerült ágyba feküdnünk!
A képen a Delhi reptér.