2017.02.17, Péntek
A pénteki nap kicsit betegesre sikeredett, valószínűleg megfázhattam, a buszon, a repülőn, mindenhol, ahol légkondi volt, na meg még mindig nem sikerült átállni rendesen, bár nem keltünk hajnalban, de még így is inkább visszafeküdtem a reggeli programok helyett, ami egyedül érdekelt pénteken, az az, hogy egyek, aludjak, egyek, aludjak… voltam előadáson, de annak is a felét átadlutam, vagyiiiis, méééély relaxációban mélyítettem a már ismert tudást! Természetesen…
Aztán, ahogy otthon délutánra fordult az idő, Indiában pedig estére, elkezdtem feléledni, ahogy ez már az előző napokban is volt. Nagy szerencsémre, mert Annától (Tündivel ketten a mi szeretett oktatónk szerintem mestereink, de biztos nem szeretnék, ha így nyilatkoznék róluk) kaptam egy feladatot, ki kellett keresnem Szűz Mária képeket az esti előadáshoz, azt pedig vetítőre varázsolni, cirka negyed óra alatt. Be kell valljam örültem a feladatnak, így biztos voltam benne, hogy ezt az előadást nem fogok végig aludni. Az egyik oktatótársunk gyönyörűen elénekelte az Ave Mariat, tiiiisztaaa libabőrős lettem, aztán előadás.
Megéltem ezt a napot is, amennyire tőlem tellett, de valójában, ha visszakövetem az életköröket, ahogy tanultuk, akkor már kicsit nagyobbnak kellett volna lennem, de én két napot szántam a csecsemő állapotának feldolgozására, az evés, alvás …. höhö… evés alvás váltakozásával. Mindenki nyugodjon le… lesznek még itt izgalmak, például nagyon izgalmas a könyv, amit a nyári napsütésben olvasgatok, amikor éppen nem alszom, vagy ugrok fel a körülöttünk kószáló majmokat fotózni, akik amúúúgy hatalmas formák. Pl. valamelyik nap bementek a szomszédba ugye… másnap többen jöttek vissza és egyből odamentek, ott már tudták, hogy egyszer volt fincsi kaja, akkor tuti lesz megint… sajnos most ott nem jártak sikerrel, de máshol igen és el is csentek valami gyümölcsöt, ahogy annak lennie kell. Nekem egyáltalán nem tűnnek agresszívnek, vagyis ha azt a tényt nézzük, hogy éhesek, ennének, és ehhez képest elkergetik őket… melyik emlős ne lenne agresszív. Mellettem halálos nyugodtsággal sétált el, nem akartam bántani és azt már tudom, hogy a vakut nem szeretik, szóval elég volt a fix 50-es is, hogy megörökítsem így közelről is. Estére még egy nyestet is láttunk, ahogy elszaladt mellettünk, tiszta állatkert, csak valaki nyitva hagyta a kaput…