Prológus
Jelentkezem, sajnálom a kimaradást, de olyan itt az internet, mint a repkedő pillangók a tavaszi réten, mi meg hálóval rohangálunk utána. És valójában ami van, annak is a jelerőssége pont olyan is, mint a hajnali lepkefing. Deee mooost bepótolom, mert írom én… 😉
2017.02.16, Csütörtök
Ébresztő 4.45, reggeli imádság 5.30 … lehet elsőre ezt mégsem gondoltam komolyan, legalábbis így utólag. Itteni idő szerint talán fél egykor feküdhettem le, az elalvás idejét nem tudom, de nehezen ment és nagyon élénk színes álmokkal volt tarkítva. Pediiiiig én meg már azt hittem, hogy csak urbánlegend, hoax az, hogy 3-4 nap az átállás, hiszen előtte nap olyan jól voltam és olyan jót aludtam. Na, de lenyomtuk 7ig átmozgatós jóga, aztán meditáció, lett volna, de az ájulás kerülgetett, így inkább visszatértem szerény szállásunkra, gép elé ültem és megírtam az előző napi bejegyzést, amíg volt net ránéztem az e-mailekre és legalább egyet még el is tudtam küldeni, mire a gondviselés úgy döntött, hogy akkor eleget dolgoztam. Köszi gondviselés, csak még egy picit szerettem volna, na de mindegy, ennek a napnak a végére egészen elengedtem, hogy nem működik a net…
Reggeli után elhatároztam, hogy a 10.45-kor kezdődő meditációkra elmegyek, de előtte pihenek egy kicsit. Összetoltam két rattan fotelt, kibéleltem a hálózsákkal és olvasni kezdtem, pár percig sikerült is, majd olyan mély álom nyomott el a kellemesen sütő nap alatt, hogy éppen csak fél füllel hallottam, hogy a lányok elmentek és kb. 11-kor ébredtem fel egy szemtelen légyre. Konstatáltam, hogy akkor ezt lekéstem, így inkább langyos vízzel hajat mostam, egy kis naptejet kentem az arcomra és a szabályokat megszegve trikóra vetkőztem, feltűrtem a lábszáramon a nadrágot és tovább hédereltem. Délben elmentem egy átmozgató jógára, majd ebédeltünk egykor. Fél 3-kor kezdődött az első terápiás előadásunk, addig, hogy elüssem az időt körbe jártam az ashram területét és lefotóztam a bébi bocikat, meg a sok szép szobrot. Van egy gyönyörűen zöldellő kerengő, ahol rönkökből faragtak különböző formájú és méretű székeket, kipróbáltam mindet, hogy melyik felel meg a méretemnek széltébe és hosszába is, mint a mesében Hófehérke a törpök házában ültem egyikről a másikra, mire megtaláltam azt, ami megfelelt és még a nap is odasütött. Szvámi Ráma könyvét olvasom, élet a Himalája mestereivel, éppen ideillő rövid, elgondolkodtató történetek vannak benne. Az ashramot Szvámi Ráma alapította egyébként, így mindenhol az Ő szellemiségével van átitatva a tér, később teszek fel érdekes infókat is az ashramról és az itt élő Szvámikról.
Az előadás alatt rámtört megint a fáradtság, így ismét a foteleket és a könyvet választottam, de ekkor jöttek végre az izgalmak. A házunk előtti kicsi füves plac túloldaláról egy kisebb kutya méretű majom tartott határozottan az én irányomba, egy tegnap hallott történet kapcsán, szinte minden félelmem elmúlt ezekkel az állatokkal kapcsolatban. Berohantam a gépemért, de mire kiértem a majmóca már sehol sem volt, ehelyett csapkodó és női hangokra lettem figyelmes… „itt volt beeent…” majd a tetőről leugrott egy anya a porontáyval, kinyototta a lazán bezárt ajtót és komótosan besétált a szomszédokhoz. Kiabáltam, hogy majom a házban, de pont külföldiek voltak mellettünk. Kisvártatva ismét csapkodás és női hangok következtek, mire a majom kirohant kezében a jól megérdemelt zsákmányával. Szakavatottan letéptem a csomagolást a sütiről és megosztva kicsinyéval még szinte az ajtóban befalatozta. Közben a tetőkön és az udvaron többen is lettek… egy darabik a mama makit követtem, hogy legyen legalább egy fotóm, de mikor a helyiek hangosan megjelentek, nyüsszögő hangot adva elmenekültek, nyilván ismerősök voltak a seprűvel közelítő emberek.
A nagy izgalmak után, Adriék elmesélték, hogy tőlük egy banánt vitt ki és szépen megette tőlük kb. két méterre. Tanulság, a belső dupla retesz, nem mutatóban van az ajtókon.
Még sötétedés előtt egy kicsivel négyen útrakeltünk, hogy sétáljunk egyet az ashramon kívül. Rengeteg ember, por, zaj, dudálás, tehenek a kocsmában, kutyák a kajabódéknál, élet a köbön …éééés méééég kivilágítatlan óriás kerék is van az egyik hátsó kis utca mentén a putri utána jobbra egy nagy pusztán éééés kettő óriás kerék egymás mellet, nem egy, mint otthon, sok fénnyel, ez kettő nulla fénnyel… mivel ránk sötétedett visszafordultunk, de még egy utacai árusnál vettünk némi gyümölcsöt, hogy legyen mit ellopni a majmoknak. (3 db banán 10 rúpia, tessék utána nézni és kiszámolni) A vacsora ma is isteni volt és bőséges, és az este fénypontja, hogy kaptunk vissza kedvezmény gyanánt a szállás árából 3000rúpiát, szóval vasárnap megyünk majd be a nagyvárosba elverni a könnyen jött pénzt. Valahol vár egy gyönyörű fehér szári, kék szegéllyel, jövök mááár…