A reptérre gyorsan és majdnem elsőkként értünk ki Tündivel. Az én kedvesem volt olyan kedves, hogy kivitt minket. 5 perces búcsúzkodás volt a reptéren, majd csatlakoztunk a pár fős csoporthoz. Anna már várt ránk, megkaptam az útlevelemet, benne a gyönyörű vízumommal, és a feladatot, hogy aki jön, azt irányítsam el a megfelelő kapuhoz, ahol fel lehet adni a poggyászt. Kiválogattam a terapeutás csajok útleveleit egy kupacba és a többit is osztogattuk, ahogy szépen lassan érkeztek a többiek. 44-en gyűltünk össze, majd megkezdtük a beszállást. A reptéren megkaptuk a helyünket, de az is elhangzott, hogy majd cserélgetünk, hogy ki-ki a „párjával” ülhessen együtt. Az én helyem a 28C lett, ami majdneeem a feladatban kapott hely volt, az ablaknál éppen senki sem volt, így bevágódtam, mert előzetes okítást kaptam, hogy haza se menjek, ha nem ablaknál ülök, komolyan vettem. Persze sűrű elnézést kértem a hely tulajdonosától és biztosítottam, hogy ha szeretné visszaadom a helyét, de szerencsére nem ragaszkodott hozzá (nagyon köszönöööm!!), így szuper ablak melletti helyem lett. Luxus és kényelem a köbön, TV, rádió, pokróc, fülhallgató, ülés hátrahajtás éééés fél 4kor egy csodálatos vegetáriánus ebéd, majd meg lehet lesni képen is, mert kinézetre is elég gusztára sikerült és a tálcáink névre szólóak voltak, egyszerűen imádtam, mindenki!!!
Kezdetben a gép lefotózása minden irányból volt az elfoglaltságom, a legtöbben filmeket kezdtek nézni. Hihetetlen kínálata van az Emiratesnek, így egy kis ficánkolás után én is végig pörgettem és megtaláltam a Trollok című mesét, amit már régóta szerettem volna megnézni. Utána pedig a Dr. Strange jött, ami kézen fekvő volt, az alapsztorit tekintve, sajnos ezt már nem tudtam befejezni, mert előbb szállt le a gép a tervezettnél.
Fél hét körül a film közben elkezdett rázkódni a gép és minden honnan övcsattok zaját lehetett hallani, még a fülesen keresztül is, a film megszakadt és a fülünkbe közvetlenül mondta be a kapitány, hogy kedvezőtlen időjárás miatt mindenki maradjon a helyén és kapcsolja be az övét. Tomi imádta volna, én annyira nem díjaztam, de mellettem ülve Marianna rákérdezett, hogy voltam e már ilyen és gyorsan felidéztem, hogy ennél volt már egyszer durvább rázkódás is, valamelyik „kirándulásunkkor”, így gyorsan el is hessentettem a parát és ezzel egy időben a rázkódás is elmúlt. Némi fehérbor kóstolással enyhítettük is a kezdeti félelmeket.
Leszállás előtt a futómű pont alattunk nyílt ki, ami elég bizar érzés volt, a szárnyat amíg láttam figyeltem – mert ilyen feladatot is kaptam – de az nem lebegett túl látványosan, be kell valljam ez engem inkább megnyugtatott.
Megérkeztünk a reptérre, lecuccoltunk a B12-re, ahonnan a következő gépünk indul, bejártuk már a reptér felét.
Harcosaimnak üzenem, hogy pokémon ritkaságokat találtam és elfogtam egy Miaút is!
Érdekesség még, hogy erre jár a kettes villamos is és egy oázis van az egyik étterem hátuljában, feltételezhetően fehér lepedő kiárusítás lehetett a környéken, mert több tucat félmeztelen férfi téblábol a folyosókon és állítólag elfoglalták a meditációs szobát is…