Ma van születésed napja és így az én megszületésem is ettől a naptól vált lehetővé, mert én téged/titeket választottalak. Nem volt logikus döntés, lehet nem volt ott az ideje, de döntés volt. 12 éven át mindig úgy éreztem ez csak a halálod utáni nap kettővel.
Nehéz számomra ez az időszak, még ennyi idő után is érzem az elvesztésed és az életed okozta fájdalmat, korlátokat, töréseket, de a mai mégis más hiszen már csak néhány nap és útra kelünk. Viszlek magammal, ahogy egész gyerekkoromban terveztem … ha én egyszer nagy leszek, elviszlek külföldre, ahol sosem jártál, megmutatok neked helyeket, amiket sosem láttál. Nagyobb vágyam sem volt, mint téged boldognak lássalak.
Egészen idáig igazi kudarcnak éltem meg, hogy sosem adhattam ezt meg neked, hogy nem utazhattuk be öregkorodban a világot, hogy nem láthattál igazán felnőni, kiteljesedni, megérni, majd újra gyereknek lenni, újra felnőni. Sokáig a harag volt az egyetlen emlékem, amiért itt hagytál, pedig még nagyon sok mindent meg kellett volna tanítanod nekem az életről, el kellett volna mondanod, hogy mi vár rám, tovább mesélni a tapasztalataidat, amiket én megformálok magamnak tanulságnak, figyelmeztetni, óvni, szeretni.
Olyan keveset voltál velem ebben az életben és mégis sokat adtál nekem: az életemet! Már másként látom, másként, mert tudom, hogy te mindig velem vagy és az, ami bennem van, egyszer benned volt és már én formálom, most te is az én szememen keresztül felfedezheted a világot, és amit te nem oldottál meg arra most nekem van lehetőségem. 12 év kellett hozzá, hogy megértselek téged, hogy mi volt a te életed célja, küldetésed, hogy megértsem mit értettél reinkarnáción, mit értesz azon, hogy lemenni alfába, hogy önzetlennek lenni a legértelmetlenebb helyzetekben, rendetlennek lenni a rendben, előrelátónak lenni, amikor nincsenek kilátások, bízni a megbízhatatlanokban, védtelenül, sokszor, értelmetlenül szerelmesnek lenni.
Tudtad, bíztál bennem, hogy én eljutok bárhova, ahova csak szeretnék, elérem, amit csak akarok, és túlélem a túlélhetetlent, hiszen tőled van az erőm, az a női erőm, amit az anyától kap a leány, amit hordozunk az ősanyáinktól és továbbadjuk a következőknek. Küldted a segítőket és a nehezítőket, az álmokat és a lehetőségeket.
„Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs „nem tudom”, hogy nincs „úgyse sikerül” vagy „lehetetlen”. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.” Sean Thompson
Nekem te ilyen vagy és én neked ilyen vagyok!